Kondé Lajosról

- Elõször is szeretném, ha egy pár dolgot mesélnél magadról: a kiskorodról, családodról...

- Ketten vagyunk testvérek. Egy bátyám van. Szüleim átlag katolikus emberek. Ami a környezetemet meghatározta, hogy õk is -mint az egész falu- áttelepültek Csallóközbõl. Egy szín katolikus közösség volt. Az elsõ ténykedésük áttelepítés után, hogy egy katolikus templomot építettek, melyet õk is és késõbb mi is teljesen magunkénak éreztünk. Úgy mentünk a templomba, mint bármelyik házba. Ez nyilván meghatározta az embert. Aztán Kecskemétre kerültem egy véletlen folytán a piaristához. Érettségi után bejelentettem a szüleimnek, hogy elmegyek papnak.

- Hogyan született meg benned a hivatás?
- Nem is tudom. Ez egy lassú folyamat az emberben. Fontos szerepe volt annak, hogy mi szinte a plébánián nõttünk fel, láttuk, hogy milyen egy papnak az élete. Gimnazista koromban is sok pap ismerõsom volt. A csöndes munkák, benyomások, csöndes meghívások meghatározóak.

- Esetleg emlékszel valami iskolai csínytevésre?
- Hogyne! Nagyon élénk gyerek voltam. Egy ministráns csapatunk, bandánk volt, iskola után két pártot alakítottunk, mint a Pál utcai fiúkban. Kirándulgattunk. Késõbb a szemináriumban is jó csapatunk volt. Délutánonként teát fõztünk szamovárban, és jókat beszélgettünk.

- A katonaság meghatározó egy férfi életében. Neked milyen volt?
- Én csak anyámasszony katonája voltam. Még Kecskeméten, amikor a piaristákhoz jártam, akkor nyílt meg ott a mûvelõdési ház, ahová lehetett jelentkezni tornára. Én jelentkeztem. Ez késõbb gyógytorna néven futott, noha gyûrûtõl kezdve mindent csináltunk. A sorozás alkalmából én mondtam, hogy gyógytornára jártam, mire felmentettek egy évre. Következõ alkalommal már "A" kategóriát kaptam, mire fellebbeztem. Ismét bevittek vizsgálatra, ahol a katona orvos megkérdezte tõlem: "Kecskemétrõl jött? Hogy van a Halász tanár úr?" Majd megkérdezte azt is, hogy hová akarok továbbtanulni, mire mondtam, hogy szemináriumba. Ezután kiküldtek és közölték, hogy alkalmatlannak találtak, és föllebbezésnek helye nincs.

- Hogyan alakult további pályafutásod?
- Hát futottam. Szeminárium után Alsóvárosra kerültem, ahol hittant tanítottam, és nagyobb ministráns fiúkkal is foglalkoztam. Kirándultunk, fociztunk. Mise alatt felvettük a jó filmeket a TV-bõl és utána levetítettük. Én voltam az alsóvárosi mozi. 5 év után, amikor elkerültem 200 hittanos volt. Utána a Dómba kerültem, majd ide, a Szent Imre Kollégiumba.

-Neked mit jelent ez a kollégium?
- Nagyon sokat, mert ha nem jelentene, akkor nem csinálnám.

- Ha van szabadidõd, akkor mit szeretsz csinálni?
- Régen szerettem kirándulni, utazni, de már régen nem voltam sehol. Nem tudom, majd kitalálom a következõ riportra. Jó lenne németül is megtanulni.

- Az állatokat szereted?
- A kutyákat szeretem. Kiskorunkban volt lovunk is, és lovagoltam is akkor. Falusi gyerek voltam, volt mindenféle állatunk: nyulaink, galambjaink...

- Milyen terveid vannak?
- Szeretném befejezni a tetõteret, a katolikus kávéházat, de ez mint épület, kõ. Igazából a szellemi és lelki fontosabb. Szeretném, hogy az Egyetemi Lelkészség tényleg mûködjön és lelki gazdagodást adjon.

Csizmadia Erika
(1995. október)